Női barátság vagy társulás?

Biztos sokaknak feltűnt, hogy napjainkban valami gubanc van az emberi kapcsolatokkal, így sok esetben a barátságokkal is. Olyan ez, mint a vihar előtti szélcsend, amikor valami feszültség keletkezik a levegőben és csak a kitörés megfelelő pillanatára vár.

A szerelmen, szereteten kívül mindenkinek szüksége van barátokra és „egy igaz barátra", jelen téma esetében barátnőre. A sírig tartó szerelemhez hasonlóan, az élethosszig tartó igaz barátságok is ritkaságszámba mennek. Megszámlálhatatlan sztereotípiát tudnánk felsorolni, hogy milyennek kellene lennie egy igaz barátnőnek.

Mindenki megtapasztalta már, hogy milyen alapvető különbségek vannak egy nő-férfi, férfi-férfi és nő-nő közötti barátságban. Míg az alap szinte kivétel nélkül a feltétel nélküli elfogadás, a szeretet, a kíméletlen őszinteség és az egy húron pendülés érzése, addig a nő-nő közötti barátságban számtalan minőségi különbség nyilvánul meg. Az évek előrehaladtával jónéhány barátságtípust megtapasztalunk, így - jobbik esetben - egy idő után kialakul az a képességünk, hogy az igaz barátot felismerjük.

Elsőként vegyük szemügyre a testbeszédet. Ne fogadjuk bizalmunkba az olyan embereket, akik kényszerített vigyorral vicsorognak ránk, az arcukon pedig merev mosoly jelentkezik. A nevetést könnyű imitálni, míg a szívből jövő nevetéskor az arcra ülnek azok az őszinte "nevetésráncok". Nem véletlen, hogy a nők hamar ráéreznek, ha "álbarátságról" van szó. Intő jelnek számít, ha igyekszik bennünket lerázni, nem érhetjük el, amikor szükségünk van rá.

Mivel a barátság önkéntességi alapon alakul ki, ezért a baráti szeretetet nem köthetjük feltételekhez. Megmutatkozunk, kitárulkozunk, korlátok és falak nélkül. Amint azonban kiderül, hogy a barátságnak vélt kapcsolat csupán egy laza társulás és egymás kizsákmányolásából áll, jobb azonnal nemet mondani, mielőtt még visszaélnének a bizalmunkkal. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a legtöbb nő nem tud nemet mondani.

Magyarázkodni kezd abban az esetben, ha valamit nem akar megcsinálni, nem tud kilépni az álbarátságból, mivel fél, hogy a vélt barátnő a birtokában lévő információkat másoknak is elpletykálja. Amennyiben az ilyen jellegű laza társulást nem akarjuk felszámolni, hanem a "havernő' kategóriájához szeretnénk csatolni, akkor érzékeltessük, hogy nem kell mindent megindokolnunk, mit és miért teszünk. Keserű tapasztalatok árán azonban megtanuljuk, hogy nem minden az, aminek látszik.